2012. május 11.

Kedves Naplóm!
Említettem már, hogy utálok gyengélkedni? Méghozzá azért, mert ilyenkor nem csinálhatok semmit. Persze olvasgatok, meg úgy vagyok, de igazából rettentően unom magam. Még egy kis elfoglaltság persze a naplóírás, amire február óta eléggé rászoktam. Meglepően jó dolog, segít rendezni a gondolataimat és rettentően megnyugtat.
Azonban a semmiről nem lehet sokáig írni.

2012. május 10.

Kedves Naplóm!
Muszáj ejtenem pár szót Lord Sammaelről és Mikháelről, a tigriséről is. A Lord egy... nagyon érdekes valaki. Ő valahogy olyan, hogy egyszerre megnyugtat és felzaklat. A lényeg tehát, hogy eléggé elgondolkoztató alak.
Mikháel egy tündér, és nagyon sok időt tölt itt az ágyamnál. Noha a Lord mindig mondja, hogy lenne más dolga is, úgy tűnik, igazából azért örül neki, hogy nem vagyok egyedül, hanem Mikhá vigyáz rám. Persze amikor Kamen itt van, ő lelép, hiszen már rájött, hogy az unokabátyám nem igazán kedveli az állatokat.
Én azonban nagyon sok mindent megtudtam a Cameos jelképétől. Az iskoláról, a szigetről, a tanárokról, alkalmazottakról és persze a többi diákról. Persze nem csak ő, hanem a Lord is nagyon sok mindent elmondott a hely történetéről.
Így hát meglehetősen informáltan kerülök majd ki innét.

2012. május 9.

Kedves Naplóm!
Tegnap kellően zaklatott voltam ahhoz, hogy igazából semmi értékelhető informáviót nem osztottam meg, azon kívül, hogy itt maradok Fyronban és hogy elraboltak. Még azt sem írtam le, hogy Kamennek köszönhetem az életemet. Pedig így van. Az a lökött unokabátyám képes volt használni a szárnyát, csak hogy megmentsen.
A másik, amit kihagytam, az az, hogy a családom természetesen meglátogatott, és elhozott mindent, amire szükségem lehet, de a maradék holmimat is elhozzák majd, az állataimmal együtt, amikor kikerülök innét.
Jó volt, hogy itt voltak, de valahogy nem voltam képes rendesen beszélhetni. Igaz, hogy sosem voltam egy nagy társalgó...
Egyébként van egy-két látogatóm is, de őszintén szólva velük sem igazán tudok beszélgetni, talán csak Kamennel.
Bár tény, hogy ő beszél, én meg hallgatom...

2012. május 8.

Kedves Naplóm!
Itt ülök Lord Sammael ispotályában, és azon gondolkozom, hogy vajon hol is kezdjem magyarázni ezt az egészet. Mindazt, ami történt, mindazt, amit át kellett élnem, azokat a dolgokat, amiket Nayden Lazarov tett velem. Nem, tényleg nem tudom leírni. Képtelen vagyok rá.
Egy hónap rabság után szabadultam tőle. Egy hónap szenvedés és fájdalom után végre úgy tűnik, biztonságos helyen vagyok és itt is maradok. Lord Sammael engedélyezte ugyanis, hogy itt tanulhassak a Fyron Akadémián. Noha semmi humorom nincs az egészhez, de nincs az a pénz, hogy kilépjek a biztonságos falak mögül.
Úgy tűnik, itt és most egy új élet kezdetén állok.

The beginning of a new life

Üdvözlök mindenkit!
Ez itt egy napló. Egy olyan fiatal bolgár varázsló naplója, aki már nagyon sok mindent megélt, tizennyolc éves kora ellenére is. Hogy mi mindent... Nos erről bővebben a korábbi naplójában lehet olvasni. Anélkül sok minden nem lesz érthető a kedves olvasó számára, így érdemes végigmenni rajta.
Aki pedig már elolvasott minden a Néma sikoly című naplórészben, az itt megtudhatja, hogy mi történt Yannal azon a végzetes április elsejei napon, aminek bizony semmi köze nem volt a bohóckodáshoz. A fiú egy hónap kemény kínszenvedésen ment keresztül, tönkretették, megpróbálták megtörni, de kitartott, és végül, szintén sok fájdalom és nehézség közepette megérkezett a Fyron Akadémiába. Hogy itt milyen lesz, azt nem tudhatja, de ideért.
Végre. The beginning of a new life.